Dóra Fruzsina beszámolója

Hosszú évek várakozása előzte meg ezt az utazást. Lélekben régóta készültem már Szardínia szigetére, sokat vártam ettől az úttól és csodák csodájára még a vártnál is több élményt adott, minden várakozást felülmúlt.

A szárd kultúra akkor keltette fel az érdeklődésem, amikor 2014-ben egy észak-olaszországi népzenei fesztiválon először tanulhattam szárd táncokat. Noha akkor csak ízelítőt kaptam a sziget táncaiból, az már akkor feltűnt, hogy egyszerűségében is változatos, nagyon gazdag, tájanként variálódó tánckultúráról van szó.  Ekkor kezdtem keresni annak lehetőségét, hogy eredeti környezetében, szárd táncosoktól tanuljam e táncokat.

A fogadó szervezettel – a macomeri hagyományőrző táncegyüttessel – 2015 nyarán ismerkedtem meg Gyöngyösön, a Gyöngy Nemzetközi Folklórfesztiválon. Kedvességük, közvetlenségük már akkor lenyűgözött. Korábban csak interneten keresztül ismertük egymás, mégis olyan szívélyesen fogadtak, mintha mindig is közéjük tartozó lettem volna. Attól kezdve még jobban reménykedtem abban, hogy az Erasmus+ pályázat keretében lesz lehetőségem eljutni a szigetre.

Szardínia valóban gyönyörű. Sokak számára csak a tengerpartot, a homokos strandokat jelenti, de a sziget valódi arca nem ez, hanem a sziklás, köves hegyek között megbújó, egymástól távol eső kis falvak világa, legelő birkákkal, több ezer éves olajfákkal és mindenek előtt magukkal a szárdokkal. A szárdokkal, akik büszke öntudattal őrzik saját nyelvüket, hagyományaikat, évszázados kulturális örökségüket, s mentik át azt a modern mindennapokba.

Van azonban a hagyományőrzésnek tudatos módja is. Számos táncegyüttes, hagyományőrző csoport működik Szardínián, akik rendszeres táncpróbákon színpadra szánt koreográfiákat tanulnak be, fesztiválokra járnak a szigeten, Olaszországban és külföldön egyaránt. A fogadó szervezetünk is ezek közé tartozik, és nagyon tanúságos volt látni azt, ahogyan működnek, ahogyan a gyerekeket tanítják, ahogy részt vesznek a város és a sziget kulturális életében.

Bár utazásunk fő célja a szárd táncok megtanulása volt, nem lehet említésen kívül hagyni a zenéhez és a népviselethez kapcsolódó élményinket. A többszólamú szárd pásztorének, az úgynevezett Canto a tenore Szellemi Kulturális Örökség. Nagyon nagy élmény volt Bittiben hallani a híres Tenores di Bitti előadást, és még nagyobb élmény volt, hogy a macomeri táncegyüttessel táncolhattunk a Cuncordu Ortigalesu énekére.

A szárd népviseleteket Nuoroban, a Néprajzi Múzeumban tekinthettük meg. Lenyűgözően gazdag a múzeum gyűjteménye, és nagyon ízléses és modern a kiállítás. A macomeri táncegyüttes kedvességének köszönhetően volt lehetőségünk felvenni a macomeri népviseletet. Ez a meglepetés az egyik legnagyobb élmény volt számunkra.

A szárdok kedvessége és vendégszeretete minden várakozást felülmúlt. Mindenben igyekeztek a kedvünkben járni, és olyan programokat szerveztek számunkra, amik életre szóló élményt jelentettek. Köszönet érte!

Balogh Éva beszámolója

A 2016-os ERASMUS+ pályázat keretén belül volt alkalmunk megismerni a festői szépségű Szardínia kultúráját, néphagyományait, és nem utolsó sorban ismeretséget kötni a vendégszeretetükről híres szárdokkal.

A kilencnapos kint tartózkodás során az Associazione Folk Tradizioni Popolari Macomer nevű szervezet látott vendégül bennünket, az ő vezetésükkel igyekeztünk elsajátítani a helyi, macomeri néptáncokat. A Bartók Táncegyüttest fenntartó Bartók Kulturális Táncegyesület vezetőjeként igyekeztem nem csak táncos szemmel nézni a macomeri együttes munkáját, hiszen – a tánctanulás mellett – utazásunk másik célja az volt, hogy tapasztalatot cseréljünk egy helyi, egészen más kultúrában, szemléletben működő szervezet irányításával kapcsolatban.

A határtalan vendégszereteten túl – amit már az első napon volt szerencsénk tapasztalni – fogadó szervezetünk magas szintű szervezőkészségéről is tanúbizonyságot: színes, változatos programok, nagyszerű időbeosztás, vidám, jó hangulatú próbák és bőséges vacsorák, mulatságok, a helyi népművészeti értékeket bemutató kulturális események töltötték ki napjainkat.

Külön örömömre szolgált, hogy az együttesnél kint létünk alatt sem állt meg a mindennapi élet, a velünk való közös programok mellett ugyanúgy próbáltak a csoportok, hiszen az együttes épp fellépésre készült. Ebből adódóan bepillantást nyerhettünk többek között a gyermek csoportok próbafolyamatába.

Az utánpótlásnevelés a szárdoknál is hatalmas jelentőséggel bír, hiszen náluk a táncokat mindenki ismeri, kicsik és nagyok, fiúk és lányok egyaránt lelkesen ropják, amint felcsendül a zene, legyen szó éppen utcabálról, vagy táncegyütteseket felsorakoztató fesztiválról.

A csoport vezetője, Antonio Giuseppe Penduzzu „Pinuccio” nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a felnőtt táncosok – a gyerekek tanításán túl – kivegyék részüket a közösségi munkából is: próbatermüket a város szélén fekvő kis házacskában úgy alakították ki, hogy hűen tükrözze tevékenységüket: számos oklevél, relikvia, hazai- vagy külföldi fellépésen készült fotó díszíti a falakat. A próbaterem – és annak udvarának – takarítását, karbantartását szintén a táncosok végzik.

Úgy gondolom, ennek különösképp közösségformáló hatása van, hiszen ha a táncos nem csak „használja” a próbatermet, hanem otthon érzi magát benne, felelősséget vállal érte, munkát és erőfeszítést tesz a kialakításába, rendben tartásába, sokkal inkább megbecsüli azokat a körülményeket, amiket táncos „munkájához” erőforrásként megkap.

Nagy öröm volt számomra, hogy megismerhettem-, és ezáltal kis időre részese lehettem e közösség mindennapjainak. Életre szóló élményt kaptam!

Babinecz Sándor beszámolója

Babinecz Sándor vagyok, a Bartók Te. egykori táncosa. 26 évvel ezelőtt volt szerencsém táncos pályám kapcsán eljutni Szardínia szigetére. Egy milánói utazásom alkalmával, ottani barátaim ismertettek meg a helyi szárd közösséggel.

Nagyon barátságos, nyílt és őszinte embereket ismertem meg egy általuk rendezett „festa” alkalmával. Számomra egy teljesen új világ, az európai tánctörténet olyan fejezete elevenedett meg, amiről addig csak szakirodalomban olvashattam. A körtáncok olyan válfaját ismerhettem meg,  amit csak ezen a vidéken, egész pontosan csak Szardínia  szigetén, többszólamú férfikar énekkísértetére, vagy egy Európában mára alig ismert hangszer, a „launeddas” hangjaira táncolnak.

Magával ragadott a táncok sodró, és ősi korokat idéző lendülete, hangulata. Ekkor elhatároztam, hogy el kell jutnom a szigetre, látnom kell élőben is, a szárdok által mindennaposnak tartott ünnepeket, ahol még járják ezeket a táncokat.

Egy évvel később, tavasz végén  nyílott lehetőségem az utazásra, izgatottan vártam az új élményeket. Sajnos a helyszínen kellett megtudnom, hogy túl korán érkeztem, a nyári időszakban rendezik az igazi faluünnepeket. Sok év eltelt, mikor tavaly a sikeres pályázat kapcsán újra lehetőségem nyílt Szardíniára utazni.

Megérte! Házigazdáink már az első este elvittek minket egy közeli településre, ahol végre alkalmunk nyílt élőben megtapasztalni a híres szárd vendégszeretetet, láthattunk viseletben táncoló párokat, kóstolhattunk helyben készült ételeket. Az est folyamán az egész falu népe összegyűlt a tánctéren, idős-gyerek-és fiatal, válogatás nélkül mindenki járta a maga táncát. Valamikor az est folyamán, mindenkit, köztük minket is megvendégeltek. A falu népe hosszú asztalok köré ült, ették a helyi specialitásokat, kóstoltatták a saját sajtjaikat. A vacsora végeztével, álarcos alakoskodók szórakoztatták a közönséget, majd folytatódott a tánc.

Első este olyan sűrűn értek minket az élmények, amire nem is gondoltunk! Érkezésünk után pár órával belecsöppentünk egy igazi „festába”. Ezt minden nap képesek voltak fokozni vendéglátóink. Többször tartottak számunkra élőzenés táncoktatást, ami abban csúcsosodott ki, hogy utolsó előtti napon, viseletbe öltöztettek minket, és bemutathattuk a hét folyamán tanult táncokat a helyi táncosokkal közös est keretében.

Bejártuk a sziget északi részét, a természet különös képződményeit csodálhattuk meg. Eljutottunk eldugott kis múzeumokba, ahol a betyárvilág relikviáit láthattuk. Voltunk a sziget legnagyobb, leggazdagabb viselet gyűjteményét bemutató tárlaton a Nuoro-i múzeumban. Bitti városában, a múzeumok és a helyi ünnep látnivalói mellett egy szerencsés véletlen kapcsán, élő koncerten vehettünk részt, amelyet a híres „tenores-ek” rögtönöztek, sőt közös fotózást is vállaltak velünk. Hihetetlen véletlen, de az est folyamán újra összefutottunk velük. Vacsoráztunk, a híres „porceddut” fogyasztottuk, amikor a szomszéd asztalhoz ők is leültek, és mint ismerősöket köszöntöttek.

Rengeteg élménnyel, a táncokról, táncéletről szerzett hasznos tudással gazdagodtam az út folyamán.Remélem lesz még lehetőségem visszatérni erre a varázslatos szigetre.

Gál István beszámolója

Utazásunk előtt nem találkoztam még testközelből a szárd népi kultúrával, hagyományaikkal, táncaikkal. Hiányosságaimat lelkes olvasással próbáltam kompenzálni, hogy megérkezésünkkor legalább a sziget történelmével és az ott élő emberek alapvető szokásaival tisztában legyek. A többiektől hallottam, hogy nagyon kedves, vendégszerető emberek a szárdok, így kíváncsian vártam az első találkozást.

Az első pillanattól éreztem, hogy nem fogok csalódni az előre felvázolt hangulatban. Nagyon kedves, barátságos embereket ismerhettem meg szárd vendéglátóinkban, a macomeri hagyományőrző táncegyesületben. Igazából nem csak a vendéglátóinkban. Bárhova mentünk, bárkivel találkozunk a szigeten, mindenhol szívélyes vendéglátásban, kedves fogadtatásban volt részünk.

Az első este egyből belecsöppentünk a közepébe, egy tradicionális kisvárosi fiestába. Hihetetlen volt számomra, hogy a kisváros szinte teljes lakossága összegyűlt az utcán, téren. Gyerekektől az idősekig mindenki kivette a részét a buliból, énekkel, tánccal, vagy épp vacsora készítéssel. Nagyon jól, harmonikusan működő kis közösséget ismerhettünk meg már az első este. Érdekes volt szembesülni azzal, hogy az itt élők tradicionális táncaikra, énekeire nem, mint hagyomány tekintenek, hanem a mindennapok részeként, büszkén élik azokat meg a mai napig.

Ottlétünk során aztán volt alkalmunk alaposabban is megismerkedni jellegzetes táncaikkal, zenéikkel. A vendéglátó együttes próbáin betekintést kaptunk körtáncaik különböző válfajaiba, megtapasztaltuk a kívülről alig látható apró „röcögő” mozdulatok nehézségeit, erejét és szépségét egyaránt. A közeli Bitti-ben volt szerencsénk néhány méterről végighallgatni a híres Tenores-ek előadását, ami elképesztő élmény volt. A látogatásunk során számos kisebb nagyobb múzeumot sikerült felkeresnünk, melyeknek köszönhetően jó áttekintést kaptunk a sziget történelméről, az ott élő emberek életéről, szokásairól.

Az utazásunk nagyon nagy élmény volt számomra. Szardínia és az ott élő közösség csodálatos. Hazaérkezésünk után jó ideig szinte bárkivel találkoztam, csak a kint tapasztalt kedvességről, élményekről tudtam mesélni. Köszönöm, hogy egy 1 hétig én is aktívan élhettem a szárd hagyományokat és kultúrát.